Férfiként nehéz helyzetben vagyunk: szinte senki nem ad útmutatást ahhoz, hogyan legyünk jó kapcsolatban önmagunkkal és másokkal. Az újságok és weboldalak kapcsolatokkal foglalkozó írásai főleg nőknek szólnak, a nőket tekintik a kapcsolatért felelősöknek – a férfiaknak szóló oldalak leragadtak a csajozás és újabban az apaság témájánál. Olvashatunk még a neten a férfiasságról, mint valami elvont fogalomról, amely a férfiasságot különböző – általában konzervatív és hagyományos – értékekhez kapcsolja.
De arról senki sem ír, mit a kezdjen egy férfi a kapcsolataival.
Azokkal a kapcsolatokkal, amelyek a valódi életben léteznek, nem idealizáltak és nem felelnek meg a tanácsadók és újságírók által leírt szabályoknak.
Azokkal a kapcsolatokkal, amelyek a rendelkezésünkre állnak. Önmagunk az első – magunkat nem tudjuk lecserélni és a változás sem megy egyik napról a másikra. A szüleink, testvéreink adottak: még akkor is , ha éppen nincsenek jelen az életünkben. Hiába olvassuk és tudjuk, milyennek kellene lennie anyánknak: mit tegyünk akkor, ha mégsem olyan? Ha szeretnénk jóban lenni a testvérünkkel – de ő folyamatosan sértett, rivalizál és nem lehet vele együttműködni? Mindig előkerülnek a régi lemezek és előre lehet tudni, hogy mi lesz a beszélgetés vége?
Vagy a nők, párok, feleségek, akik gyakran érhetetlenek, nehezen megközelíthetők, megszerezhetők és megtarthatók? Mintha egy másik bolygóról jöttek volna? Aztán megszületik a gyerek és a kapcsolat teljesen megváltozik…
Biztosan bennünk van a hiba?
Ki ad útmutatót a kapcsolatokhoz? Létezik egyáltalán univerzális útmutató? Másokhoz és önmagunkhoz?
Milyen kapcsolatban vagyok magammal? Ki vagyok én? Tudom azt, hogy merre tartok? Mik az értékeim és mi végre vagyok ezen a világon?
Férfiként ezek a kérdések azért nehezek, mert egy férfitől elvárják, hogy erős és határozott legyen, tudja mit akar – kételyek nélkül. Sőt, már az erőfeszítés sem trendi: könnyedén kell hozni az eredményeket, mindig a legjobb arcunkat mutatni az Instán és a Facebookon, a lájkok és a megosztások száma a mérvadó.
De mi van akkor, ha nem tudjuk pontosan, mit akarunk? A világ lassan változik, de azért a férfiaknak még mindig alig megengedett, hogy kimutassák az érzelmeiket, kételyeik legyenek saját magukban – és ezt meg is mutassák. Ez gyanús, de az is lehet, hogy veszélyes. Mit fognak gondolni a haverok? Mit fog gondolni apám? Mennyire számít, hogy mit gondolnak? Önmagam meghatározásához kell-e mások véleménye és visszajelzése?
Hogyan legyek férfi, ha apám hiányzott az életemből? Ha meghalt vagy elhagyott? Vagy jelen volt fizikailag, de gyakorlatilag nem, mert folyamatosan dolgozott, aztán meg ivott?
Hogyan érezhetem értékesnek magamat? Hogyan leszek magabiztos és erős férfi?
Ezekben a kérdésekben segít az önismeret.
Az önismeret, amely függetlenít mások véleményétől és elképzeléseitől, rendbe teszi a kapcsolati egyensúlyokat és “kivesz a dobozból”, amibe mások beletettek.
Ez belső munkát jelent, amely nem könnyű, de cserébe nagy a hozadéka: szabaddá válunk a kapcsolatainkon belül. Ez azt jelenti, hogy megszabadulunk az otthonról hozott káros kapcsolati mintáktól és működésektől és el tudunk kezdeni úgy élni, ami csak ránk jellemző és a szívünkből fakad.
Megtanuljuk szeretni és elfogadni magunkat. Felismerjük saját értékeinket és saját férfiasságunkat.
Milyen kapcsolatban vagyok másokkal?
A kapcsolataink határozzák meg életünket. A hiányuk vagy az, hogyan működnek. Ezért egy férfi akkor tud igazán autonómmá és függetlenné válni, ha – legalább saját részéről – rendezte a kapcsolatát az anyjával, az apjával és, ha volt, a testvérével.
A kapcsolati mintákat a családunkban tanuljuk meg, a sérüléseinket elsődlegesen onnan hozzuk magunkkal, az ott tanult viselkedési mintákat is gyakran működtetjük másokkal is.
Ez azt jelenti, hogy lehet, hogy a főnökünket bizonyos szituációkban az apánkként érzékeljük – és mi azt a viselkedést reprodukáljuk vele, amit annak idején apánkkal. Csak ez már problémákat okoz: mi belülről teljesen másképp éljük meg az adott szituációt, mint ami a valóságban van. A főnök elmond egy jogos kritikát, tárgyszerűen és a teljesítményünkre vagy viselkedésünkre rámutatva: mi pedig újra a 3 éves gyerek leszünk, akit éppen szid az apja. És ebből a gyerek szerepből reagálunk – mert nem vagyunk képesek másképp reagálni.
Ez a viselkedésünk egy vakfolt, ami számunkra nem ismert. Ezért kapcsolati problémáink egy része emiatt van: ezért nem tudunk nemet mondani, nem bírjuk a jogos kritikát, ezért nem tudunk kiállni magunkért, stb.
Ennek elméleti modellje az ún: Johari-ablak
A modell két fő dimenziót ad meg az „én” megértéséhez, egyfelől a viselkedés és stílus azon aspektusait, amelyek az „én” számára ismertek („Én”), másfelől pedig azokat, amelyek azoknak ismertek, akikkel kapcsolatban áll („Mások”).
A dimenziók kombinálása a lenti képen látható ábrát adják ki. (A négy rész valós mérete egyénenként más és más.)
Aréna: avagy a nyilvános „én”. Az egyén viselkedésének azon része, amely mind számára, mind a vele kapcsolatban állók számára ismert. Az „Aréna” többek között olyan információkat tartalmaz, mint a név, a fizikai megjelenés, a családi, vállalati, politikai vagy más jellegű nyílt kötődések.
Vak: A „Vak” terület a személy viselkedésének és stílusának azon aspektusait tartalmazza, melyek mások számára ismertek, de az „én” számára nem. Például lehet valaki úgy nagyzoló, nagyképű, vagy éppen modoros, hogy az számára nem tűnik fel, és mikor szembesítik vele (pl: a szemébe mondják), azt meglepetéssel és hitetlenkedve fogadja, mivel ő maga nincs tudatában személyisége ezen aspektusának. (Számára nem tűnik fel)
Zárt: Az úgynevezett „Zárt” terület, (vagy „rejtett én”) azt foglalja magában, melyet a személy tud, de mások előtt nem tár fel (eltitkolja), vagyis az itt található dolgok titkosak. Például egy irodai megbeszélésen a beosztottat zavarhatja ha a főnöke nem kínálja hellyel, de a véleményét nem fejezi ki (elhallgatja) és elfogadja a helyzetet. A „Zárt” terület jelentős hányadát teszik ki a jóviszony megőrzése érdekében elhallgatott dolgok.
Sötét: A „Sötét” terület megközelíthetetlen mind az „én”, mind a vele kapcsolatban álló „mások” számára. Egyes pszichológusok szerint ez egy igen nagy terület, mely csak bizonyos egyedi körülmények (baleset, vészhelyzet, egy speciális életszakasz, vagy más nagyon ritka, egyedi esetek) hatására felszínre törő tulajdonság, cselekvés.
Előfordulhat, hogy egy speciális eljárás (mint például a pszichoanalízis vagy a pszicho-dinamika) hirtelen tudatosíthatják a személyben énje rejtett aspektusait. A „Sötét” területet nem lehet tudatosan szabályozni vagy megváltoztatni.
A Johari-ablak ábráját készítette: CC BY-SA 2.5, Hivatkozás
A cikk forrása: A Wikipédia szócikke
Ezekből a területekből a Vak és a Zárt terület jelenthet problémákat a kapcsolatainkban.
A Vak azért, mert nem látjuk. Nem érezzük, milyen benyomást teszünk másokra, hogyan viselkedünk velük – az előző példánál maradva: nekünk teljesen megfelelő viselkedés a három éves gyermeké – de a főnök látja, hogy ez nem megfelelő. S ebből problémák lehetnek.
A Zárt terület pedig azért, mert sok szégyen és bűntudat kapcsolódhat hozzá. Ez megint azzal az elvárt tökéletességgel függ össze, amilyen teher rajtunk, férfiakon (és persze a nőkön is) van. A nap 24 órájában csillogónak és tökéletesnek kell lennünk – ezért a már kicsit is rossz dolgainkat elhallgatjuk, nem beszédtémák. Pedig a valóság az, hogy mindenkinek vannak ilyen dolgai – és amikor ezekről szó esik egy önismereti csoportban, akkor a tagok megkönnyebbülnek: ők is olyanok mint a többiek, nem kell szégyenkezniük a bajaik, “rossz dolgaik” miatt.
És a nők?
A párkapcsolat különleges téma nekünk, férfiaknak: ha a nők felé orientálódunk, akkor ott az ismeretlen és a folyamatosan változó elvárások – a régi, hagyományos férfi szerep már kiüresedett, de időnként visszaköszön a női elvárásokban. Teljes a bizonytalanság: mit vár el a nő, hogyan lehet megszerezni, érdemes-e megszerezni és mi lesz utána?
Ki az, aki eltudja kötelezni magát? Hogyan lehet megoldani a közös a problémákat? Hogyan kezeljük a pénzt? Mi az én szerepem a konfliktusban és mi a másiké? Csupa olyan kérdés, amelyre nincsen készen kapott válasz – de a saját válaszokat meg lehet találni.
Ha megszületnek a gyerekek, akkor már csak apa és anya leszünk? Hová tűnik a férfi és a nő, hová fog tűnni az életünk? Ha a gyerekkel problémák vannak, akkor velünk is baj van? Hogyan legyünk megfelelő apák?
Ha pedig nem a nők iránt érdeklődünk, akkor még nehezebb az élet. Ez egyáltalán normális dolog? Fel kell és fel lehet-e vállalni? Hogyan lehet megtalálni a megfelelő partnert?
Mennyi ál-kapcsolatunk van?
Mi, emberek társas lények vagyunk, kapcsolatok nélkül elveszünk. Sajnos, a társadalom mai működése nem kedvez ennek: nehéz személyesen ápolni a kapcsolatainkat és újakat szerezni. De az igényünk megmaradt, ezt ki is használja a marketing: a személy, aki az adott szolgáltatás arca, olyan képet alakít ki magáról, akihez kapcsolódhatunk. Természetesen ez nem valódi kapcsolat, hanem annak az illúzióját adja: a guru azt sem tudja, hogy a világon vagyunk, hanem egy kimunkált képet kommunikál felénk, amihez lehet kapcsolódni.
Beszéltem olyan emberrel, aki azt állította, hogy egy ismert motivációs tréner az ő legjobb barátja és őszintén törődik vele: egy cseppet sem zavarta az a tény, hogy még sosem találkoztak személyesen és csak az anyagait olvasta és a videóit látta.
Ezért nem túl szerencsések a csak online fenntartott kapcsolatok sem: alig van tere az érzelmek kifejezésének és az empátiának, így lehetetlen a valódi kapcsolódást elérni és fenntartani.
Fejlődni csak személyes kapcsolatokban lehet
Kapcsolatokban sérülünk és kapcsolatokban gyógyulunk. A személyes kapcsolatok az önismereti fejlődésünk alapjai is. Egy jól vezetett és jól működő önismereti csoportban számtalan visszajelzést kapunk saját magunkról, a csoporttagoktól és a vezetőktől egyaránt, új viselkedési mintákat és szerepeket próbálhatunk ki, fejleszthetjük férfiasságunkat is, mert a tagok egyik fele nő.
Ez nagy, időigényes és van, amikor embert próbáló munka. Eredménye a belső szabadság. Megszűnnek azok az elakadások, amelyek a belső fejlődésünk útjában állnak, átlátjuk a régi, már nem működő viselkedési és működési mintákat és végre, talán életünkben először a saját utunkon kezdünk járni, a saját módunkon kezdünk cselekedni – és évezzük.
Ezért érdemes önismereti csoportba járni. A hangsúly itt a csoporton van, amely teljesen más, mint a barátaink vagy egy egyéni terápia. Akik ide járnak, bátor emberek: tesznek a személyes fejlődésükért, szembenéznek a saját belső problémáikkal – ezért általában egészségesebbek, mint az átlag.
Az önismereti csoport egy teljesen új tapasztalás. Önmagunkkal és másokkal való kapcsolódás új élményét adja – a mindennapokban nem léteznek ilyen kapcsolódások. Ott minden tétre megy – itt nem feltétlenül. Egy elfogadó és inspiráló közösség alakul ki, van, aki egy csoportban éli meg életében először azt, hogy őt is elfogadják, ő is szerethető és ő is képes másokat elfogadni.
A csoport őszinte és visszajelez, új viselkedések és szerepek kipróbálási lehetőségét adja. Csak annyira megyünk bele, amennyire merünk és akarunk – nincsenek kényszerek és kötelező dolgok. Nem kell szerepelni – lehetünk önmagunk és válhatunk egyre jobb önmagunkká.
Szekszárdon – valószínűleg először – 2018 szeptemberében indul egy önismereti pszichodráma csoport. Ez azért előnyös, mert aki önismereti csoportba akart menni eddig, az mehetett elsődlegesen Bp-re, vagy Pécsre. Most helybe hozzuk az önismeretet.
A csoportról röviden
A csoport a pszichodráma módszerét használja. A pszichodráma egy aktív, cselekvésorientált csoportmódszer, melyben nem beszéddel, hanem a belső lelki tartalmak, személyes élmények, konfliktusok megjelenítésével dolgozik. A drámában a változás sokkal mélyebben történik, mint ami aktuálisan megértesz és végiggondolsz: a dráma “zsigeri szinten hat”. Ezért nincs és nem lesz szükséged arra, hogy agyaljál magadon, megerősítéseket ismételgess és bármilyen hasonló technikára: a csoportban bekövetkezik benned a pozitív változás és máris élvezheted az életedben.
Ha problémáid vannak az elköteleződéssel (nemcsak a párkapcsolatban, hanem munkában is például), akkor a csoportban ezt is megtanulhatod: a csoportfolyamat során fokozatosan kötelezed el magad önmagad és a csoport iránt. A fokozatosság lépcsőzetes, első interjú, ahol megismerjük egymást és utána, ha elkezded a csoportot, akkor a 3. alkalomtól válik zárttá a csoport és akkor kell véglegesen döntened, hogy elköteleződsz-e.
Érdekel a csoport?
Jelentkezz első interjúra a lenti űrlapon! Ez a kölcsönös megismerés lehetősége neked és nekünk is. Te megismersz minket, megnézheted, kikkel fogsz együtt dolgozni, beszélünk a módszerről és a csoportról. Nekünk azért fontos az első interjú, mert megtudjuk, mik a témáid, kérdéseid, alkalmasnak tartunk-e a csoportra és javasoljuk-e, hogy elkezdjed?