"Az évek szálltak, mint a percek..."

(Ez az oldal 45 beágyazott YouTube-videót tartalmaz. Lehet, hogy idő kell hozzá, hogy megjelenjenek. Vagy a sütiket kell elfogadnod.)

1980

Családi ünnep a nagyinál, együtt táncolunk apámmal a Hungáriára és éneklünk is: „Mutassuk meg, mi az a sótörés!”

1981

Minden vasárnap várjuk a Piedone-filmeket, amelyeket a Nagyinál nézünk a régi feketefehér tévén. Azóta is kedvenc. 🙂

1982

Augusztus vége van, az akkor még csípős nyári délelőttben megyek moziba, hogy a szünidei matinéban megnézzem a legújabb Bujtor-filmet. Augusztus 19.-én mutatták be, így az elsők között látom.

1983

Az úttörőházban Száz Folk Celsius koncert, büszkén feszítek a kék-fehér-piros csíkos, kapucnis kengurumban. De amikor átköltöm a Paff, a bűvös sárkányt Paff, a büdös csótányra, osztálytársaim nagyon komolyan veszik és csúnyán néznek rám. Aztán, a ’90-es évek elején, a Csörgén, amikor még a punkok is ezt énekelik, nem hiszek a szememnek.

1984

Megkapom életem első sétálómagnóját, később hozzá két kis hangfalat is. Rongyosra hallgatom az átlátszó! SONY kazettán lévő Forever Young – albumot. A szám örök, még 2021-ben is ott van a kocsiban a pendrive-on. A walkman-t egy év múlva eladom és biciklit veszek az árából. 1990-ben időlegesen áttérek egy feldolgozásra, a Forever Punk-ra.

1985

Nagymamám megveszi nekem a Jézus Krisztus Szupersztárt, a megszokott, garázsüzletben másolt kazettán. Évekig hallgatom, így, amikor egy bükki vándortáborban a tévében nézzük, a szakértő fölényével utasítom rendre türelmetlen társamat, aki azt kérdezi, mikor lesz már a keresztre feszítés? Gyere vissza egy óra múlva!

1986

„És akkor a klip végén a börtönben énekel!” – magyarázza izgatottan unokatestvérem és együtt hallgatjuk a Jeannyt. Később, jugoszláv kiadásban az öcsém is megszerzi a Falco 3 lemezt és igyekszem lefordítani a szövegeket a borítóról.

1987

Megszerzem dupla! műsoros! kazettán a Vadászatot. Hitelbe veszem meg, 150.-Ft-ért, amit aztán soha nem fizetek ki. A vadászó gázszerelőnek, akinél szakmai gyakorlaton voltam, erről veszek át számokat. A 2000-res évek elején Kapolcson színpadon is látom. És 2019 őszén a Barbra Negrában is ott tombolok a Vadászat 35-ön, az utolsó koncertélményem a karantén és lezárások előtt.

1988

Harmadikos osztálykirándulás, csak fiúk, a szálláson összetalálkozunk egy csak lány osztállyal és együtt hallgatjuk a Vándort: „Nem félek, amíg élek, várnak a messzeségek, városok, országút pora”.

1989

A Pfäffikon-Fehraltdorf kerékpárúton indulok svájci bringatúrámra, a hátizsákomban vadonatúj auto reversés walkman-em. A fejhallgatóban a HBB 1988-as albuma üvölt, én is üvöltök, miközben tekerek: „Mint nagy kalap, borult reám a kék ég, s hű barátom egy akadt a köd”. Később, a 2000-res évek elején elolvasom Faludy György naplóit és még tíz év múlva Recskre is eljutok.

1990

Késő téli este van, a család már alszik. Én a még háború előtti újvidéki rádiót hallgatom: és be is telefonálok. Csak úgy sejtem, mit kérek, a műsorvezető ki is igazít, de aztán lejátssza Roy Buchanam-tól a Hey Joe-t. 2019-ben találom meg a Youtube-on azt a számot.

1991

Életem első nagy szerelmével fürdök a Balatonban – és amikor szeretné, hogy megcsókoljam, megkérdezi: „Hideg a szád?” . Moszkvában puccs van, azt sem tudom, mi az, folyamatosan F.O.Systemet hallgatok: „Hideg volt a szád, hideg, mint egy törött jégcsap,”

1992

Kis rituálé: Megszólal az „It is getting better, do you feel the same?” Most rá kell gyújtani! – nézünk egymásra Tamással. Életem első nagy koncertje a Népstadionban, Bono felhívja Thürmer Gyulát a színpadról és az üzenetrögzítőjére énekli, hogy milyen rossz a pártja. Még évtizedekkel később is szóba hozom, „amikor ’92-ben U2-n voltam…”.

1993

Livin’ in my own – Freddie Mercury már két éve halott, a piros Ladámban, a rádióban hallottam akkor a hírt, amikor mentem lefelé a Kőrösi Csoma Sándor utcán. 21 éves vagyok és főiskolás kollégista. TV csak a folyosón van, állandóan ez szól az MTV-n reggelente.

1994

Busszal járok a főiskolára, még mindig a walkman a menő. A rendszerváltás utáni kiárusításban vett David Bowie válogatáskazettámat hallgatom az úton és megpróbálok aludni. Ha van házibuli a nagyinál, bulizunk a Sufragette city-re. És amikor Bowie 2016-ban meghal, emlékére meghallgatjuk a SpaceOddityt és sírunk.

1995

Született gyilkosok és Leonard Cohen. Miközben a moziban kimennek a népek, én még meghallgatom, hogy „Waiting for the miracle, there is nothing left to do…” Nyáron, amikor vonattal jövök haza Svájcból, egész éjszaka ez az album megy – akkor már discman-en.

1996

Sziget Fesztivál, ami mindig a születésnapom alatt van. Éppen dúl egy pár hónapos szerelem, édes csókokat adunk és kapunk, a nagyszínpadon szól a „Hány évig tart még a bál?” Pár évvel később a Fiúk a Pál utcából az én kérésemre játssza el a Ziggy Stardust-ot egy koncertjén. Öcsém pedig elsüti azt a poént, hogy tavaly, a Hazudós zenekarok turnéja miatt többször találkozott Lecsóval, mint anyánkkal. 2023-ban pedig egy Lecsó-interjút olvasva megtudom, hogy a Fiatal lányok az önkielégítésről szól. Nem gondoltam volna.

1997

A 6-os úton, a Mecsekben erőlködök felfelé régi Ford Escort furgonommal. Megyek a szerelmemhez Pécsre, akinek én már nem vagyok a szerelme. Telihold van és együtt énekelek Menyhárt Jenővel: „Romolj meg, ostromolj meg!” Még 2022-ben is látom Kapolcson.

1998

Csörge, ős-Bikini. Ott énekeljük leendő feleségemmel, hogy „Lángosképű állat a babám”, akinek koncert előtt egy fiú azt mondta: „Olyan szép vagy, ahogy eszed a lángost!” 2019-ben adnak még egy utolsó koncertet, amelyre végül is nem megyek el. 2023-ban a YT-n nézek egy videót a régi Csörgéről és megismerem azt a fiút!

1999

Teljes napfogyatkozás. A nőm, öcsém és én felmegyünk a tetőre, várjuk az elsötétedést és szól a Csillagtalan. És aznap nyit ki a Százhatvanasban a felújított bolt, Napsugár ABC néven.

2000

Újra főiskolás vagyok, de az előzővel szemben itt le is fogok diplomázni. Hallgatjuk a régi zenéket, a videón a nőm nézi Michael Stipe térdét és énekeljük, hogy „That’s me in the corner / That’s me in the spot-light / Losing my religion”. Bár főleg azt, hogy „Losing my religon”, mert a többit nem értjük.

2001

Megveszem az utolsó walkman-om, egy fémházas, full logic, nagyon menő darabot – és alig sejtem, hogy a kazetták már teljesen elavultak. Azóta is megvan. Az egyik utolsó kazettám Tereskova kazettája, a bulikban hallgatjuk: „Morzsás a testem, Abonettet ettem. / Kérlek, most ne, ne fogd meg a mellem / Seperd le a testem!”

2002

Pécs, Szenvedélyek napja az Uránia moziban: Bëlga koncert, lenyűgöz a zene. Népnemzeti nagybátyám jut eszembe róla, amikor énekeljük a tömeggel, hogy „Magyar Nemzeti hip hopot!”

2003

A mennyasszonyom vesz magának egy távirányítós! CD-s, kazettás magnót és a Ghymes új albuma szól: „Szépen fekszel a havon,/Fest a jég alakodon,/nincs pára az ajkadon, / Meghalt az alkalom.”

2004

Jelzáloghiteleket intézek, miközben száguldozok a hatoson Szekszárd és Dunaújváros között. Rábukkanok a Kaláka 25 CD-re és velük éneklem: „Tudod, hogy nincs bocsánat…”

2005

Miközben szervezek és készülődök az esküvőnkre, bömböl a kocsimban a dupla Kraftwerk CD-m. „Radioactivity / Is in the air for you and me” 2018-ban tervezzük, hogy Szarajevóba megyünk Kraftwerk koncertre, de nem jön össze. 2020-ban pedig meghal Florian Schneider, így már esélye sincs.

2006

Bár már nem vagyunk little fiveteen, megyünk Depeche-koncertre! Utána majdnem kibuszozunk a külvárosba, de a Bosnyák téren szerencsére leszállunk és végiggyalogoljuk a Róbert Károly körutat, mert már semmi sem jár.

2007

Bankos buli a Club Tihanyban: végigpörgöm az éjszakát, de amikor hajnalban megszólal az Elmegyek, akkor eszembe jut apám, aki szintén vasárnap ment el. Sírva hagyom ott a bulit és lesz témám a következő pszichodráma csoportra.

2008

Az egy éves lányommal együtt énekeljük: “Esik az eső, szakad. Iszik a dinnye, dagad.”

2009

Kontroll csoport koncert a PeCsában: ide is eljutottam, több mint 20 év sóvárgás után: „Tudjuk, vidékről kerültetek fel!”

2010

A gyerekekkel sokat sétálunk és átköltjük azt a dalszöveget, ami Hobo Idegen tollak CD-jén van: „Tarts ki, tarts ki, baby, hallod, tarts ki, fogd a kezem, mert úttest jön!”

2011

Nyíregyházán, egy lepusztult hotelban, miközben arra várok, hogy kezdődjék a másnapi oktatásom, nem tudom, mit keresek ott és elkezdem lefordítani a Creep-et: „But I’m a creep / I’m a weirdo /
What the hell am I doin’ here? „

2012

Negyvenedik születésnapomon spontán buli a legendás Mirázs teaházban, ahol egy régi álmom teljesül: a pult mögül én mixelem a zenét és énekeljük: „Elkártyáztam a gyenge szívem, suhogtasd le a szoknyám hajnal…”

2013

A hat éves lányommal kettesben elautózunk Székesfehérvárra, a Tűzzel vassal fesztiválra. Vadonatúj tabletemen megkeresem Iggy Pop-ot és együtt nyomjuk: „I am a passenger / And I ride, and I ride”

2014

Néhány évtized késéssel rátalálok Cseh Tamásra és miközben egyedül fekszem a szállodában, ábrándozva hallgatom, hogy „Fáskertinét, a szónok szép nejét, forrón markolom…” Öcsém pincéjéből kiselejtezem a kazettáit. Szomorúan jegyzi meg a telefonban: „Amikor ezeket csináltuk, azt hittük, örökre szólnak.”

2015

Budapesten egy szállodában egész éjjel Cohentől a Story of Isaac-ot hallgatom és közben új alapokra helyezem a gondolkodásomat apámmal kapcsolatban. „The door opened slowly, my father he came in…”

2016

Kapolcs, életem első Eric Sumo koncertje, köszönhetően a Liza és a rókatündérnek. Nagyképűnek hiszem a pasit, mert többször kijelenti, hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy itt lehetünk. Akkor még nem tudom, hogy szinte sosem koncerteznek. Aztán augusztusban miközben a Bosnyák Alpok hágóin autózunk, szól a „My rocky mountain waiting for me”.

2017

T2 Trainspotting – az olyan öregedő marhák filmje, mint mi vagyunk. A naplómba azt írom: „Talán ez a legnagyobb változás 1996 óta: akkor nem tudtam volna még felhívni az utcáról ingyen a kocsimból a Skóciában élő testvéremet korlátlan időre.” Aztán öcsém megveszi nekem a filmzenét CD-n és a kocsiban egy pesti oktatáson a szállás és a helyszín között közlekedve mindig a Slow Slippyt hallgatom.

2018

Rátalálok KOVACS-ra, a mély hangú holland énekesnőre, miközben megyek a régi-új munkahelyemre Bp-re, a kocsiban éneklem vele együtt: „My love, diamond rings and Chevrolets / My love, aces high and cigarettes / My love, faking all like Hollywood / My love, love, love”. A Philips beszünteti az mp3 lejátszók gyártását.

2019

Akik már nem öregszenek meg – az utolsó mozielőadás, amin részt veszek a karantén előtt. Amikor hazaérek, megkeresem a Wikipédián az egyik katonadalt, ami volt benne és azt hallgatom: „Mademoiselle from Amentieres”…

2020

Októberben egy lakodalomban vagyunk és sosem gondoltam volna, hogy ebben az életben még egyszer társaságban fogom üvölteni tánc közben, hogy „Candy, Candy, Candy, I can’t let you go!” És közben az jár a fejemben, hogy ha most nem kapom el a koronavírust, akkor soha.

2021

Patti Smith – koncert a MüPában, amelyen nem veszek részt, mert az utolsó jegyet vettük meg a Zsófinak. Én elmegyek a Flippermúzeumba és játszom a kedvenc flipperemmel a Getaway/High Speed 2.-val, amelynek ez a fő témája.

Szomorúan állapítom meg, hogy már nem vagyok Flipperkirály, mint 1994-ben.

2022

50 éves lettem.

December 30.-án kiderül, hogy mégsem vagyok begyepesedett vén marha, mert meghallgatom Beton.Hofi pár számát és tényleg tetszik!

A probléma csak annyi, hogy ezzel az eddigi zenei ízlésem elavul. Ahogy a New Musical Express írta 1981-ben az URH-ról: “Életerős zenéjük ugyanúgy hazavágja a hivatalosan támogatott együttesek esetlen rockját, ahogy a punk teremtett tiszta levegőt nálunk pár évvel ezelőtt.” Ház kb. ez történt velem is.

2023

A beteljesülések éve: több olyan dolgot megteszek, amire nem is számítottam, hogy meg fog valósulni valaha. Zeneileg kettő:

Július 30.-án ott állok 50m-re Iggy Pop-tól, aki 76 évesen nyomja a showt és együtt üvöltöm vele: “I wanna be your dog!” Közben öcsém megjegyzi: “De ki az a Ziggy Pop?”